1.fejezet

                                     
Számomra ismeretlen helyen keltem. A falak teljesen fehérek és itt-ott a vakolat is lejött.A szoba elég kicsi volt pont ezért csak egy ágy és egy régebbi szekrénnyel volt berendezve.Az ajtó nyikorogva kitárult és egy fiatal nő lépett be rajta.
-Jó reggelt kisasszony! 2 napot végigaludt biztosan éhes lehet el kísérem magát az ebédlőbe utána mindent elmagyaráz magának Ryan az intézet vezetője.-jött felém a nő kezeiben pár ruhadarabot tartva amit le is tett az ágy végébe.-Ezek Nicole kinőtt ruhái amit odaadott magának.Sajnos az összes cuccát maga alá temette a rom.
-Álljunk csak meg egy percre.-ráztam meg a fejem.-17 éves vagyok kérem ne magázzon.másodszor is honnan tudjam hogy megbízhatok magában? Nem rég megtámadott minket valami szörny ami megölte a szüleimet és kis híján engem is.-dobtam le magamról a takarót. 
-Hidd el megbízhatsz bennem.Most pedig kérlek kövess nem akarjuk hogy éhen halj.-indult meg az ajtó felé.

Az épület nagyon nagy volt sok megtévesztő folyosóval és szoba ajtóval.
-Innen ha megkérhetnélek el mennél egyedül? az első balos kanyarnál elfordulsz és szemben lesz egy nagy ajtó az lesz az.-A hangsúlyából ítélve sokkal inkább parancsnak hangzott mint kérésnek.
-Természetesen. De magát hol fogom megtalálni?nem igazán találnák el egyedül ahhoz a bizonyos Ryan-hez.
-Ő majd eljön érted.-elég fontos dolga lehetett ugyanis épp hogy befejezte a mondatott már el is tűnt a kanyarba.

Ahogy benyitottam az összes szempár rám szegeződött. Ahhoz képest hogy milyen kevesen voltak elég nagy asztal volt sok szabad hellyel.
-Azt hittem hogy soha nem fogsz mutatkozni.-dőlt hátra a székben egy barna hajú srác korra körülbelül annyi lehetett mint én.
-Jason!.-kiáltott rá a fiúra a mellette ülő szöke lány.-Szia Nicole vagyok.-mutatkozott be arca megenyhült és most már hatalmas mosoly ült ki rá.
-Szia.Alexis-ültem le köréjük.
-Köszönöm a kedves fogadásodat.-fordultam Jason felé.
-Nincs mit.-húzódott pimasz félmosolyra a szája.
-Jók rád a ruhák?-érdeklődött Nicole.
-Még nem próbáltam fel őket.
A figyelmemet felkeltette hogy a körülöttem lévő embereken különböző jelek vannak tetoválva.
Az ajtó hirtelen kivágódott és egy szintén barna hajú srác jött befele magyarázva.
-Nem gondoljátok hogy nekünk is mennünk kellet volna démont keresni?-Amikor ideért az asztalhoz nyomott egy puszit Nicole arcára.-Ez az a csaj?-mért végig a szemeivel.
-Ja.-Jason fel se nézett a tányérjából.
-Már nem azért de a csajnak van neve is.-morogtam.
-Ja bocsi Zack vagyok.-mosolygott rám.
-Alexis.

Ryan-el az épület könyvtárába ültünk le beszélgetni
-Hol vagyok? És mi támadt ránk este?-tettem fel a kérdéseket.
-Az Intézetben vagy.Az árnyvadászok otthonába és azt szeretném ha a te otthonod is lenne legalább addig míg el nem kapjuk a démont.-Nézett rám komoly arccal.
-Szóval ami ránk támadt az egy démon volt?-Nem igazán akartam hinni neki de  össze vagyok zára fura jelekkel tetovált emberekkel akik állítólag árnyvadászok.
-Igen.Sajnos elmenekült még mielőtt el tudtuk volna kapni de persze rajta vagyunk az ügyön kiküldtem 3 csapatot a keresésére de eddig még semmi jel nincs a honlétéről.
-És a pót szüleim?-Kérdeztem könnyes szemekkel.Bár annak az esélye hogy megmenekültek egyenlő a nullával.
-Ők sajnos meghaltak.Szeretném ha addig még itt maradsz megkapnád az alap képzést hogy meg tudd védeni magad ha netán megint rád támadna valami.
-Majd elgondolkodok rajta.Más valami?-álltam fel a székből.
-Más nem.Estére kérem a választ.
Kinyitottam az ajtót majd kóvályogni kezdtem a folyosón szerencsére a szoba számomra emlékeztem így ennyivel könnyebb volt.
-Elnézést.-Állítottam le egy mellettem eljövő fiút.-Nem tudod merre van 104-es szoba?
-Itt lakom kívülről fújom melyik szoba hol van.-mosolyodott el.-Gyere elkísérlek.Te vagy az új lány?-Nézett le rám.A fiú elég magas volt fekete haja Sötét barna szemébe hullott.
-Igen.
-Amúgy Alex vagyok.-mutatkozott be.
-Alexis.-Hirtelen megállt a fiú.
-Itt vagyunk.-Mosolyodott el azon hogy simán tovább mentem volna.
-Köszi hogy ide hoztál talán pár nap múlva egyedül is ide fogok találni.-túrtam bele a hajamba.
-Meddig maradsz?-Alex-en látszott hogy komolyan kérdezte.
-Nem tudom.-nyitottam be a szobába.-Még egyszer köszönöm hogy elkísértél.-Majd rácsuktam az ajtót.

A ruhák mind nagyon tettszettek. Gyors felkaptam a legjobbat és utamat a könyvtár felé vettem.




3 megjegyzés:

  1. Szia :) most találtam a blogodra és nagyon tetszik , érdekesnek tűnik a történet. Olvasni fogom az biztos:D remélem hamar lesz friss ;p
    üdv Timi
    u.i: egy picivel több érzelmet személyszerint el tudnék viselni a történetben :) mármint ami átjön olyanra gondoltam. És nem megbántásképp írtam mivel hűséges olvasó leszek az egyszer biztos ;)

    VálaszTörlés
  2. Szia: ) örülök hogy tetszik terveim szerint kedden ki fogom tenni a részt : ) érzelemböl bőven lesz részetek; )

    VálaszTörlés
  3. Szia! Mehet a csere. Nálam is kint vagy, és köszi árnyvadász tesó!!! ;)

    VálaszTörlés