12.fejezet

                 Sziasztok drága olvasóim!Szeretném megköszönni  az előző részhez kapott
                 komenteket nagyon jól esett hogy irtatok és pipáltatok.Mostanában az
                 oldalmegtekintések számi is jóval meg emelkedett aminek nagyon örülök
                 na de nem is beszélek tovább jó olvasást.    
                                                                   
                                                                           ***

A démon egy lápa oszlopnak támaszkodva figyelt egyháztömböt.A fekete Kapucni alatt csak homályosan lehetett látni az arcát még a lámpa és a hold fénye által is.Csak arra várt hogy a pólyás kislány apja elmenjen otthonról és akcióba tudjon lendülni.Bántották őt a múlt sérelmei és ezt a gyereken akarta megbosszulni.Néhány kocsi elment előtte viszont gyalogos már nem járt az utcán és ezt ő nem is csodálta.Az eső cseperegni kezdett mikor kivágódott a háztömb ajtaja és egy férfi lépett ki,a kezében két bőröndöt tartott amiket most letett a földre és a kerekein gurította maga után.Azazel várt még pár percet hogy megbizonyosodjon arról hogy tényleg elmegy majd kilépett a lámpa alól és a ház felé vette az irányt.Becsapódott maga mögött az ajtó és lerántotta magáról a kapucnit.Már egy ideje megfigyelte Moon-ék at így pontosan tudta hogy hányadik emelet-re menjen.Fellépegetett a lépcsőfokokon a falon pedig végighúzta a karmait aminek köszönhetően most egy hosszú csík díszelgett.Megállt az ajtó előtt és egy könnyed mozdulattal feltörte azt.
A szobában félhomály uralkodott még csak egy olvasó lámpa se égett sőt még a többi helyiségből se szűrődött ki fény ami nagyon gyanús volt Azazel-nek.Amint benttebb ment nekivágódott a falnak és az ajtó is becsukódott.Most teljesen sötét lett így csak körvonalak látszottak a támadójából de ő bárhol felismerné azt az illatot mint ami Isabellé volt.
-Tűnj innen.-Sziszegte a fogai közt a nő és az izmai megfeszültek a démon érintésétől.
-Meg se látogathatlak téged meg a kis Alexist?-Somolygott a démon ugyanis jól tudta hogy ezzel még inkább idegesíteni tudja Isabellt.
-Még csak a közelébe se engednélek .-Rázta a fejét viszont a fegyvert most még görcsösebben tartotta a kezében ami egy picit remegett a félelemtől.Rejtegetni próbálta de nem tudta egyszerűen képtelen volt rá félt hogy valamit csinálna a gyerekével hisz mikor legutóbb találkoztak nagyon haragudott rá amiért cserben hagyta és feladta őt a klávénak csak azért hogy visszanyerje a bizalmukat amit elvesztett akkor amikor a démon szövetségese ként állt.
-Még mindig haragszol rám?-Emelkedett meg Azazel szemöldöke a döbbenettől.-Pedig mintha nekem kéne dühösnek lennem.-Lépegetett előre a démon amitől Isabelle megtántorodott és elejtette döbbenetében a kést.Azazel kihasználva a helyzetét felkapta a leesett tárgyat és szemügyre vette.
-Hmm.-Forgatta a kezei között.-Csak nem ezzel a vacakkal próbáltál aznap este megölni?-Vette le a tekintetét a fegyverről és a nőre nézett.
-Hát úgy látszik hogy most fordul a kocka.-Sebet ejtett vele Isabellen csupán időnyerésként.A nő az oldalára kapta a kezét és felszisszent fájdalmában.Azazel elindult a gyerekszoba felé ahol a csecsemő sírdogált az anya után.Felkapcsolta a villanyt és becsukta a sz ajtót majd utána el is reteszelte csak hogy nehezebb legyen a bejutás.
Egy gúnyos mosolyt vettet a kiságyában fekvő gyerekre és a fegyverrel megvágta a kezét amiből vér buggyant elő.Belecsepegtette a cumisüvegbe amibe langyos tej volt így elkeveredett annak ízével és itatni kezdete vele a gyereket.A seb az alkarján közbe eltűnt mintha soha nem is létezett volna.Ki ürült az üveg tartalma majd visszatette a helyére Alexis világosbarna szeme besötétedett ami azt jelentette hogy most már ott van benne az ő vére.Nephilimvadász lett tőle,viszont zavarta hogy emellett angyal vér is van benne.Fogalma se volt róla hogy most mi lesz a sorsa a csecsemőnek őt csak az érdekelte hogy a saját fajtája ellen forduljon ugyanis ez előbb-utóbb úgy is ki fog derülni és akkor nagy valószínűséggel az árnyvadászok kitagadják őt.
-Mit csináltál?-Könnyezett ki Isabelle szeme aki most össze rogyott az ajtóba és mozdulni se tudott.
-Az alma nem esik messze a fájától és én erről gondoskodtam ha talán mégse így lenne.-Vigyorodott el Azazel majd fekete füstként távozott.
Isabelle sírva oda mászott a gyerekéhez majd felkapta és ringatni kezdte karjaiba közbe nyugtató szavakat suttogott.Alexis már nem sírt sőt elaludt.Anyja nem tudta mi tévő legyen a démon már tudja hogy hol tartózkodik így akármikor visszajöhet és kitudja mit csinálhat a gyerekével.Nagyon félt rögtön több terv is eszébe jutott de azonnal megszabadult azoktól.Végül is legjobbnak találta ha örökbe adja Alexis-t egy olyan családnak akik a legjobbat tudnák nyújtani neki és talán még normális életet is élhetne nem csöppenne bele ebbe az egészbe.Nagyon nehéz volt megdöntenie ezt ugyanis fájt hogy el kell engednie az egy hónapos kisbabáját viszont tudta hogy a gyereknek ez a legjobb és most az ő javára dönt.Összeszedett pár cuccot és képet majd azokat egy mappába helyezte.Ránézett a békésen szunyókáló kisgyerekre és újra előbuggyantak a könnyei nem volt jobb választása tudta hogy jól cselekszik mégis annyira fájt neki hogy nem ő nevelheti fel a saját gyerekét a megszokott szokásokkal és minden egyébbel.A mappát bele tette a táskájába majd felkapta a kiságyában fekvő Alexis-t és elindult.Először nem jutott eszébe senki aki tényleg foglalkozna vele és mindent megadna neki amit csak szeretne aztán hosszú séta után beugrott neki az Archibald házaspár akik a városban a legjobban őrzött házban laknak és a legjobbat tudnák adni a gyerekének.Nem gondolkozott tovább rögtön a házuk felé vette az irányt és gyorsított a tempóján.Többször is vissza akart fordulni de nem tehette.Amikor odaért a lakáshoz letette a gyereket a lábtörlőre és ki rángatta az iratokat a táskájából és a csecsemő mellé helyezte.Mielőtt még bekopogtatott volna egy puszit nyomot a gyerek homlokára és a nyakába akasztotta a kedvenc nyakláncát.Megnyomta a csengőt ami jelezni kezdet és elbújt a ház oldala mellett mire visszanézet a gyerek már benn volt a házban ott ahol neki a legbiztonságosabb sírva csúszott le a fal mentén egyszerűen nem tudta abbahagyni túlságosan fájt neki elengedni először a férjét aztán pedig a gyermekét most már teljesen egyedül maradt senkije se volt és megérdemelte túl sok rossz cselekedete volt az elmúlt hónapokban.Némileg összeszedte magát és benézett a mellette lévő ablakon.May a kezében tartotta a gyereket és ringatta de Alexis nem akarta abba hagyni a sírást míg Thomas egy bögre tejet tett a mikróba.

3 megjegyzés:

  1. Bár szerintem kicsit rövi lett a rész, nagyon tetszett!! Várom a kövit!! Csak így tovább!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszömöm hogy írtál és hogy tetszett a hosszúságért bocsánatot kérek de ennyi a maximum amit kitudtam hozni ebből a részből.Részeket megpróbálom szombatra hozni a következővel már tegnap kész lettem így az biztos hogy jövőhét szombaton lesz :)

      Törlés