Drága olvasok!Újabb résszel jelentkezem.A fejezetet ketté szedtem mivel
ha egybe írnám az tényleg nagyon hosszú lenne.Visszajelzéseket várom.
***
A szobámba ültem és vártam a jelzésre.A lábam remegett amit egyszerűen nem tudtam abbahagyni túlságosan izgatott voltam hozzá,egybe féltem hogy esetleg teljesen kárba menne minden vagy esetleg elrontunk valamit és ami még ennél is rosszabb lenne ha ez az egész egy hatalmas átverés volna.Vettem egy nagy levegőt majd felálltam az ágyról és az ablakhoz léptem elhúztam a függönyt és kinéztem rajta.Az ég szürke volt és kicsi cseppekben esett az eső de ezen kívül semmi érdekfeszítő dolog nem volt.Beletúrtam a hajamba és a fal mentén leültem.Mumus (aki még mindig nálam lakik a szerencsétlensége miatt) az ölembe ült és várta hogy simogassam,csakhogy közbe már eléggé megnőtt és ezzel persze nehezebb is lett.Nagy nehezen félrelöktem a lábamról ami teljesen le zsibbadt a súlyától és össze kócoltam a fején lévő szőrt amit ő egy cseppet se bánt sőt még élvezte is.
Az ajtó kinyílt és benézett rajta Ryan.
-Készülődj mindjárt megyünk.
Bólintottam majd úgy ahogy jött el is ment.Felálltam a földről és leporoltam a nadrágom amit Mumus össze ugrált.A gardrobomhoz sétáltam és előkotorásztam a kevés ruháim közül a harci ruhám.Felvettem magamra a fekete cuccokat hajamat pedig lófarokba kötöttem.A tükör eléggé elviselhető kinézetett adott vissza így felkaptam a sarokból az íjam néhány tőrt és szerafpengét.
Megsimogattam a kutyát és elindultam az ajtó irányába.Még mielőtt elmentem volna ellenőriztem hogy mindent elraktam-e majd bezártam magam után az ajtóm.Jason ott állt a folyosón és a falat támasztotta a zár kattanására megfordult és a tekintetünk összetalálkozott.Egy apró mosolyt küldtem felé mire ő visszafordult majd elment mintha köztünk reggel semmi se történt volna pedig de szerintem egy csók igenis nagy dolog!Lemondóan néztem utána majd azzal próbáltam nyugtatni magam hogy nem ér meg ennyit.Viszont hiába próbáltam bemagyarázni magamnak tudtam hogy ő az akit mindig is szeretni fogok és vele akarom leélni az életem.Ellenőriztem még egyszer hogy be-e zártam az ajtóm.A folyosó immár teljesen kihalt volt,csak a cipőm kopogását és a fegyverek csattogását lehetett hallani.Felemeltem a fejem amikor ismerős környéken kezdtem járkálni majd megláttam Nicole-t az ajtóban állva.Lábán egy térdig érő tíz centis magas sarkú egy fekete bőr rövidnadrág,fekete spagetti pántos topp arra pedig ráhúzott egy bőrdzsekit.Haja kusza kontyban állt ami meglehetősen jól állt neki és egy cseppet se látszott rajta hoy közel egy hónapig volt kómába.
-Hát te? Szerintem inkább pihenned kéne.Egyáltalán hogy vetted rá Ryan-t hogy te is gyere?-Árasztottam el a buta kérdéseimmel.
-Nem kértem engedélyt Ryan-től.Egyszerűen csak megyek és kész -Rántotta meg a vállát.
-Nem hiszem hogy jó ötlet lenne -Ráztam a fejem mire a coffom az arcomat kezdte ütni.
-Figyelj -Nézett rám.-Meg kell ölnöm Azazelt hisz kinyírta Zack-et hajt a bosszúvágy és ha nem visz el Ryan akkor magamtól megyek oda nem fog tudni visszatartani -A hangjából ítélve teljesen komolyan gondolta.Engem pedig elöntött a bűntudat tudtam hogy segítenem kell neki viszont azzal is tisztába voltam hogy ez egy hülye ötlet.
-Segítek rávenni Ryant -Vettem rá magamat majd hirtelen a nyakamba ugrott és átkarolt ami meglepett hisz amióta itt vagyok a kedvességén kívül más baráti gesztust nem mutatott és azt hittem hogy nem is fog.Az ölelés gyors viszonoztam majd mikor eltávolodtunk rámosolyogtam.
-Gyere csajszi rúgjuk szét Azazel seggét -Karolt belém majd kivonultunk az intézetből.
Az intézet előtt csomó kocsi állt az árnyvadászokra várva.Tekintetemmel Ryan-t kezdtem keresni aki eltűnt a tömegbe.Aztán eszembe jutott hogy amikor legutoljára álltam itt kint akkor Jason-el mentem a bálba.Elöntött a melegség erre a gondolatra és egy levakarhatatlan mosolyt csalt az arcomra.Tudom hogy hülyén nézhetett ki hogy épp megyek az anyámat megmenteni és vigyorgok de ez van.
-Mit hagytam ki amíg komába voltam?-Méregetett kíváncsian a mellettem álló Nicole.
-Sok mindent -Néztem rá majd otthagyva őt elindultam lefele a lépcsőn.
-Akkor pontosabban fogalmazok -Futott utánam amit nem is értek hogyan csinálta tíz centis sarokkal.-Mi történt közted és Jason közt.
-Hát ööö... -Gondolkodtam hogy honnan is kezdjem.-Együtt mentünk a bálba a múltkor ami amúgy kész katasztrófa volt.-Tettem hozzá majd fojtattam.-Meg ma reggel megcsókolt bár utána megint úgy tett mintha semmi nem történt volna.Komolyan mondom én nem érem őt -Ráztam a fejem lefele nézve
-Az már biztos jó jel lehet de szerintem adj neki egy kis időt nem fog működni pár perc alatt -Gondolkodott el.
-Lehet hogy igazad van -Néztem rá majd elindultunk Ryan felé akit időközben megtaláltunk az egyik sofőrrel beszélgetve.Mikor végzett a sofőrrel való csevegéssel megfordult és szembe találta magát velünk.Amint megpillantotta Nicole-t nem tetszését egy cseppet se titkolva neki rontott.
-Te nem jöhetsz -Jelentette ki majd kikerülve minket tovább ment csakhogy Nicole nem hagyta annyiba és elkapta a karját.
-Kérlek.Már sokkal jobban vagyok -Próbálta meggyőzni Ryan-t de nem éppen sikeresnek mondható volt az akciója.
-Szó se lehet róla -Rázta a fejét majd a karját kitépte Nicole szorításából és tovább ment.
-Bezzeg Jason-t engeded,pedig ő sincs jobban mint én -Kiáltott utána.Az igazat megvallva meglep Nicole viselkedése és még sohase láttam őt ennyire harcolni valamiért mint most.
-Jason más -Fordult meg egyenesen Nicole-ra nézve.
-Na és miben más?-Tárta szét a karját majdnem lecsapva vele engem.-Mond legalább három okot.
-Mert Jason fiú és több szenvedést bír ki mint t.... -Még mielőtt Ryan befejezhette volna a mondatot Nicole félbeszakította.
-Attól függetlenül hogy lány vagyok ugyanazt a kiképzést kaptam mint bármelyik fiú az intézeben.
Hosszas gondolkozás után de megszólalt.
-Tényleg ezt akarod?
Nicole önelégülten bólintott egyet majd belém karolt és a csoportunkat(ez esetbe már csak Jason-t) keresve kezdtünk bolyongni.
-Nem lehetséges hogy még mindig az intézetbe van?-Kérdeztem meg mikor már az egész udvart átkutattuk.
-Nem.Már mindenkinek szóltak itt kéne legyen -Rázta a fejét.
-Engem keresnek a hölgyek?-Jött a hátunk mögött egy mély,rekedtes hang amire rögtön összeszorult a gyomrom.Szép lassan megfordultam a tengelyem körül és a szemébe néztem.
-Már rég itt kellett volna lenned.Mégis mi a francot csináltál eddig?-Szidta le Nicole majd össze fonta a kezét a melle előtt és kíváncsian méregette végig.
-Nyugi már -Röhögte el magát Jason.-Csak rúnákat rajzolgattam magamra de ez neked se ártana mert amint látom még semmi nincs rajtad ami segítene a harcba.-Bökött az állával Nicole csupasz karjára.
-Tudod én a rúna segítsége nélkül is meg tudok ölni egy démont.-Kacsintott Jason-re majd a fejét rázva vissza indult a többiekhez.Ezt kihasználva hogy ne csak álljak úgy mint valami szerencsétlen utána indultam.Hallottam hogy Jason is követ majd mikor utol ért egy párszor végig mért a tekintetével ami eléggé zavart,persze ő ezt jól tudta így esze ágába se volt abbahagyni amit épp csinál.
-Tudod gyakrabban kellene hordanod ezeket a ruhákat -Jegyezte meg.
-Nem fejeznéd be?-Néztem rá a dühös tekintetemmel ami inkább néz ki úgy mint valami hülye nézés.
-Mégis mit?-Kezdett el provokálni.
-Ezt -Mutattam végig rajta.Igazándiból nem tudtam volna megmagyarázni neki egyszerűen minden ami vele kapcsolatos zavart a reggeli eset után.Legyintettem majd tovább indultam hogy lerövidítsem az utat át akartam vágni a virágos kerten csakhogy tíz centis sarokkal nem épp ez volt a legjobb ötletem.
-Pedig semmit se csináltam -Hallottam meg a hangját mire ijedtembe felugrottam és amilyen szerencsétlen vagyok elharaptam a számat amiből persze folyni kezdett a vér.
-Kérlek hagy békén!-Fordultam hátra a hangomat pedig akaratom ellenére is megemeltem.
-Adjak rá gyógypuszit?-Emelkedett meg a szemöldöke tekintetével pedig a vérző számat szemlélte.
-Menny a francba!-Löktem rajta egyet majd gyors léptekkel az intézet kapuját vettem célba.Duzzogva figyeltem a lépteimet karomat pedig magam előtt összefontam.útközben arrébb rugdostam néhány követ ami utamat állta majd rosszkedvemet félretéve csatlakoztam a többiekhez akik már a hadi tervet kezdték átalakítgatni és más verziókat is keresni ha esetleg valami balul sülne el.Az egész beszélgetésből talán néhány szót ha értettem mivel az agyam minden egyes percben felelevenítette a a reggeli történteket.Nem tudtam kiverni a fejemből még ha kényszerítenek rá akkor se egyszerűen akaratlanul gondolok rá vissza pedig tudom hogy nem kéne hisz ő csak egy játék ként tekint rám akit néha elővehet majd mikor kijátszotta magát kegyetlen módon eldob és tovább áll.
-Alexis figyeltél?-Nézett rám az egyik Nephilim,habár már vagy három hónapja itt lakom soha nem jegyeztem meg a barátaimon kívül más arcot,nevet ami lehet hogy szégyen hisz velük élek együtt de hát ez van,végül is alig ha találkozunk így ez szerintem valamilyen módon jogos is lehet.
-Igen -Kezdtem el bólogatni habár őt ez nem igazán győzte meg.Egy legyintéssel lerendezte a dolgot és magyarázott tovább.Zsebre vágott kézzel jött meg Jason is viszont ő megállt egy helyen és egy tapodtat se mozdult.Éreztem hogy a vér megint folyni kezd így lenyaltam viszont azon pillanatban ki is köptem ehhez képest még mindig éreztem a számban a fémes ízt.Félre vonultam az intézet oldaláig a hol egy csap van ennek köszönhetően hamar el tudtam látni a számat.Kezemet a gatyámba töröltem és épp indultam volna vissza mikor ágreccsenéseket hallottam hirtelen nem tudtam hova bújjak így inkább csak lehasaltam a földre abban reménykedve hogy ezzel a szereléssel beleolvadok az éjszakába.Az intézet mögött egy árnyék rajzolódott ki és egyenesen felém közeledett.Hátamról óvatosan levettem az íjat és egy vesszőt majd az árnyék felé céloztam.
-A Francba is -Szólalt meg a távolból Alex (?)
Némileg megkönnyebbülve tápászkodtam fel a földről és Alex felé futottam.Fehér pólóját átitatta a vér a nyilamnak viszont nyoma veszett.
-Istenem annyira sajnálom,azt hittem démon vagy -Guggoltam le mellé és fentebb húztam a felsőjét hogy meg tudjam vizsgálni a sebet.
-Legalább tudom most már hogy ne mászkáljak sötétbe mivel megtanultad használni a fegyvereket -Nyögdécselte a szavakat.
-Várj hozok segítséget -Álltam föl mire a földön fekvő Alex megragadta a karom és befogta a számat.
-Most már nem mész sehova -Rázta a fejét majd a földre terített és hozzá vágta a fejem.A világ forogni kezdett és éreztem hogy egyre inkább hagy el az erőm.
-Te vagy a besúgó -Jutott el az agyamig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése