Epilogus

                Sziasztok!Úgy gondoltam hogy mivel sok lemaradásom volt meg ez mégiscsak
                az utolsó rész ezért sokkal hamarabb hozom nektek a fejezetet remélem tetszeni
                fog habár nincs benne sok új mert leginkebb Alexis-Jason pillanatokat idéztem
                vissza benne de remélem ennek ellenére tetszeni fog nektek.A második évaddal
                sajna csak Április fele tudok érkezni.Az idézőjeles alap sztori már megvan de
                ezt egy kicsit még ki kell dolgozni meg szeretném kicsit előreíirni a történetet
                hogy ne legyenek ekkora kimaradások emellet meg még tanulnom is kell
               (sok tantárgyból javítani) ugyanis a 7.év vége már nagyba beleszámít a
                tovább tanulásomba de megpróbálok igyekezni.

                                                                             ***
Az árnyvadászok fehér ruhába tömörültek  az udvarra hogy megemlékezést tartsanak Alexis számára habár az eső egy cseppet se zavarta őket.Jason ajtaján két halk kopogás hallatszódott majd benyitottak.
-Bejöhetek?-Dugta be az ajtón a fejét Nicole.
A fiú egy vállrándítással lerendezte a dolgot így Nicole becsukta maga mögött az ajtót és Jason-hoz sétált,cipője hangosan koppant a lépteire majd megállapodott a fiú mellett aki az ablaknál ült és kifele bambult.
-Annyira sajnálom -Suttogta a lány a semmibe.-Nem így kellet volna végződnie annak az estének.Az elvesztése mindenkinek fáj,de az amit te csinálsz az már túlzás.
-Túlzás?-Nevetett fel keserűen.-A karjaimba halt meg ráadásul senki nem ismerte jobban nálam szerettem őt és elvesztettem,sőt mindenkit elvesztettem aki valaha is számított -Fordult Nicole felé ezzel a lány láthatta hogy sír.
-Le kéne jönnöd a megemlékezésére.
-Nem akarok a sok sült bolond közé menni -Jelentette ki az ablakhoz fordulva.
-Figyelj Jason!-Csattant föl a lány.-Nem nézhetem tétlenül ahogyan leéled a hátralevő életed a szobádba egy lány miatt,Tudom hogy szereted meg minden de ez már nem normális amit te csinálsz.Elment és ez ellen nem tudsz mit tenni.Szóval vagy megemeled a segged és lejössz vagy ide bent fogsz megrohadni!Választhatsz -Fonta keresztbe a kezét.
Jason újból Nicole-ra nézett így  a lány már első ránézésre tudhatta a választ.
-Jason én letettem rólad a kezem -Legyintett felé Nicole majd kiment a szobából.
Letörölte a pulcsija ujjával a könnyeket és a semmibe bámult.Gondolatai az elmúlt egy hétben csakis Alexis körül forogtak akarata ellenére a fiú csak egy dolgot szeretett volna ha végre békén hagynák őt.

"Azt hittem soha nem fogsz mutatkozni -dőlt hátra a székben egy barna hajú srác korra körülbelül annyi lehetett mint én.
-Jason!-kiáltott rá a fiúra a mellette üllő szőke lány -Szia Nicole vagyok -mutatkozott be arca megenyhült és most már hatalmas mosoly ült ki rá.
-Szia.Alexis -Ültem le köréjük
-Köszönöm a kedves fogadtatásodat -Fordultam Jason felé.
-Nincs mit -Húzódott pimasz félmosolyra a szája."

"-Nem is vettem levegőt te hülye.-Mondtam két köhögés között.

-Így jártál.-Mondta pimasz mosollyal az arcán. Bosszúból örült fröcskölésbe kezdtem.

-Nemár.-Tette a kezét védekezés képen az arca elé.

-Dehogyisnem.-Nevetem.A támadjuk meg Jasont akciómba Nicole és Zack is csatlakozott.

-Hé ez így nem igazán sportszerű.-Kezdett futni előlünk.

-Szerintem meg nagyon is az.-Ugrottam rá a hátára. Nem igazán számított rám ugyanis elvesztette az egyensúlyát és a vízbe dőltünk."

"-Nem tudnád egy picit jobban meglökni? Képzeld azt hogy én vagyok ott.-Adott tanácsot Jason.

-Inkább nem képzelem azt mert ha te vagy ott már ötször le estem volna"

"-Baszus elhagytam a kulcsomat.-nézet rám halál komolyan.

-Nincs valami pótkulcs?

-De Ryan-nél de ha most elmennék oda abszolút nem lenne feltűnő hogy fürdőgatyába éjjeli egykor kint császkálnék a folyosón.Hogy ez miért nem jutott előbb eszembe.-Ütötte meg a fejét.

-Ne bunkóz már be én csak segíteni próbáltam.-Üvöltöttem rá.

-Fogd már be felvered az egész intézetet.-Fogta be a számat majd amikor úgy érezte hogy csendben maradok elvette a kezét.

-És akkor most mi lesz?-Suttogtam.

-Azt hiszem a fegyvertárban van egy hálózsák majd alszok ott.Vagy a másik lehetőség hogy elveszem Mumus ágyát és alszok a fűtött helységbe.

-Mumus?-húztam össze a szemöldököm.

-Az intézet védő kutyája lenne ha nem örülne mindenkinek.-Bólogatott.

-Hát akkor jó éjszakát remélem jót alszol a kutyával.-Zártam be magam mögött az ajtót."

"-Felültem a pultra majd onnan néztem hogy Jason mit ügyköd.-Nem tudod hogy hol vannak a többiek?-Kortyoltam bele a még forró kávéba.

-Mi nem találtunk semmit szóval Ryan elküldte az összes csapatot nyomozni.
-És az aki itt maradt  mit csinál?-Mosogattam el a bögrét.
-A többieket nem tudom de mi edzeni fogunk.-Vette elő a pimasz mosolyát.
-Már most tudom hogy nem fogsz megkímélni.-Ráztam "csalódottan" a fejem.
-Milyen jó megérzéseid vannak."

"-próbálj megütni.-állt egy helybe.Suhintottam felé a bottal majd elkapta a végét kirántotta a kezemből és mire észbe kaptam már a bot és közte voltam.
-Még mindig így gondolod?-Nézett rám azzal a megszokott pimasz mosollyal.Egyszerűen lefagytam a közellétében és egy hang se jött ki a számon.Hosszasan nézett a szemeimbe majd a fülem mögé tűrte a hajam.Amint közelebb hajolt volna nyitódott az ajtó és szétrebbentünk."

"-Mi van kis öreg?-Simogattam meg a fejét.
-Semmi különös.-Szólalt meg a sarokban ücsörgő Jason.
-Nem tőled kérdeztem.-Röhögtem el magam.
-És szerinted a kutya majd válaszolni fog.
-Háát nemrég még egy démont püföltem vagy legalábbis próbáltam szóval talán lehet hogy tud beszélni a kutya.-Ültem le mellé.
-Ezt ugye nem gondoltad komolyan?-Húzta össze a szemöldökét.
-Nem.-Felkaptam a mellettem lévő teniszlabdát és nekidobtam a szembe lévő falnak még mielőtt visszapattanhatott volna már Mumus szájában volt. "

"-Hmm?-Nézem rá értelmetlen tekintettel.
-Meg mondtam Zack-nek.Minden lánynak én kellek előbb-utóbb.Nem tudnak ellenállni a kísértésemnek,mint ahogy te se.De ne félj bogaram szorítok majd neked is helyet a listámon.-Kacsintott rám.
-Te meg zakkantál.-Röhögtem ki."

"-Akkor se érni.-Duzzogtam és felnéztem rá boci szemeimmel.-Kérlek vond vissza.
-Nem.-Rázta a fejét amin még mindig elterült az a hülye vigyor.
-Pukkadj meg.-Konyult le a szám.Erre ő nevetni kezdett és tovább táncoltunk nem törődve a külvilággal."

"-Az nem az én hibán hogy ilyen jó külsővel áldtak meg.-Rántotta meg a vállát.

-Annyira egoista vagy.-Forgattam meg a szemem.
-De pont ezt szereted bennem.
-Csak szeretnéd.-Löketem el magamtól.Már készültem elmenni mire megragadta a csuklóm és vissza rántott magához.
-És mi lesz azzal hogyha nem táncolunk akkor lebukunk?-Súgta bele a fülembe.
-Idegesítő vagy.-Öleltem körbe a nyakát.
-Tudom.-mosolyodott el és a kezével végigsimított az arcomon."

"-Kérd szépen!-Arcán egy hatalmas önelégült vigyor terült el.Megforgattam a szememet a karjaimat pedig összefontam a mellem előtt.
-Nem viccelek,add ide!-Néztem rá haragos tekintettel.
-Mégis miért olyan fontos neked az az iron?-Döntötte oldalra a fejét,tekintetét pedig az enyémbe fúrta.
-Mert -Nem akartam neki elmondani hogy valójában nagyon féltem és nem szeretném ha kárt tenne magába.
Egy ideig csak bámultuk egymást majd egy hirtelen gondolat jutott eszembe és az ágy másik felébe vetődtem majd kikaptam a párna alól az iront ekkor megingott az egyensúlyom és a földön kötöttem ki'

"-Na látod -Szólalt meg majd megigazította a párnáját.
-Annyira bunkó tudsz lenni.
-És te pont ez miatt szeretsz -Terült szét az arcán egy pimasz mosoly.
-Túl nagy szavakat használsz -Röhögtem ki.
-Tagadod -Próbált megint felhúzni csakhogy nem adtam magam olyan könnyen.
-Te pedig hiába is próbálnád túlságosan is átlátható és kiszámítható vagy -Fontam össze a karomat és kíváncsian vártam a reakcióját.
-Biztos vagy te ebben?-Arcán egy féloldalas mosoly terült szét szemöldökét pedig kíváncsian felvonta.
-Aha -Bólintottam.
Egyik kezével átkarolta a derekamat és oda rántott maga mellé.Még mielőtt tiltakozhattam volna ajkát az enyémre tapasztotta.Gondolkozás nélkül csókoltam vissza zúgott a fejem és semmit nem értettem,viszont nem is akartam egyszerűen csak kiélveztem a pillanatot amíg lehetett.Kezemmel beletúrtam a hajába.Közelebb húzott magához keze pedig végigsiklott a hátamon amitől kirázott a hideg.Lassan elhúzódott nem olyan messze és a fülembe súgta.
-Ha átlátható is volnék erre tuti nem számítottál."

"-Tudod gyakrabban kellene hordanod ezeket a ruhákat -Jegyezte meg.
-Nem fejeznéd be?-Néztem rá a dühös tekintetemmel ami inkább néz ki úgy mint valami hülye nézés.
-Mégis mit?-Kezdett el provokálni.
-Ezt -Mutattam végig rajta (...)

-Pedig semmit se csináltam -Hallottam meg a  hangját mire ijedtembe felugrottam és amilyen szerencsétlen vagyok elharaptam a számat amiből persze folyni kezdett a vér.
-Kérlek hagy békén!-Fordultam hátra a hangomat pedig akaratom ellenére is megemeltem.
-Adjak rá gyógypuszit?-Emelkedett meg a szemöldöke tekintetével pedig a vérző számat szemlélte.
-Menny a francba!-Löktem rajta egyet majd gyors léptekkel az intézet kapuját vettem célba."

"-Téged már nem engedlek elveszíteni,tudom nem épp a legvilágosabban mutattam ki az érzéseimet de azt hiszem szeretlek.Nem tudom kiverni a fejemből a mosolyod a csókod és még sorolhatnám -Mondta a könnyeivel nem küszködve csak hagyta hogy végig folyjon az arcán és onnan a kezemre csöppenjen.A vallomása még a haldoklásom ellenére is meg mosolyogtatott habár nem épp így képzeltem el ezt a pillanatot.Kinyitottam a számat hogy mondjak valamit de amint ezt megtettem vér buggyant ki belőle majd köhögni kezdtem.Nagyon fájtak a lőtt sebek meg a vállaim de ezzel nem törődve egy kicsit fentebb ültem mire Jason rögtön a hátamra tette a kezét hogy megtámasszon.Könnyeim akaratom ellenére újra előjöttek.
-Szeretlek -Hangom nagyon halk volt és rekedtes oly annyira hogy én se ismertem rá.Jason lágyan magához ölelt és a fejemet kezdte simogatni majd egy puszit is nyomott rá.
-Bírd ki már csak egy kis idő -Kérlelt bár a hangja már egész távolról jött és éreztem hogy elhagy az erőm."

Jason többször is végigfuttatta az agyában az utolsó emlékképet majd a pulcsija ujjával letörölte az előtörő könnyeket.A fiú felállt az ágyról majd levette magáról a kardigánt ami alatt egy fehér ing volt.Úgy gondolta hogy Nicole-nak igaza van így elindult a kert irányába a megemlékezésre.Sajnos akármit csinál azzal nem tudja visszahozni Alexis-t az életbe bármennyire is örülne neki.Tovább kell lépnie hisz a lány meghalt neki meg még ott van szinte még az egész élete.