Elmebeteg

 Sziasztok!sajnálom hogy csak most tudtam hozni a részt de nagyon lassan tudtam haladni vele.Egyrészt mivel írói válságban voltam másrészt pedig nem nagyon volt kedvem hozzá remélem megértitek.Közben átléptük a +11000 megtekintést aminek nagyon nagyon örülök.Tudom a többi bloghoz nem nagyon ér fel főleg hogy a második évaddal együtt értem el ezt de borzasztó büszke vagyok a blogra és ez nélkületek nem sikerülhetett volna úgyhogy köszönöm. Na nem is húzom tovább az időt jó olvasást a fejezethez. 








- Biztos hogy valami cirkusszal kevert vidámparkba szeretnél jönni? - Fintorodott el Nicole mikor beértünk a kapun.Szemével az egyik bohócot szuggerálta majd szinte megölte az ártatlan embert a tekintetével.Lelkesen Bólogatni kezdtem majd nevetésben törtem ki amivel kábé olyan látványt nyújthattam mint valami négy éves aki először jár ilyen helyen.
- Száz százalékig biztos vagyok benne - Jelentettem ki és belé karolva indultam el a vattacukros felé.
- Ez remek - Nyögte ki egy sóhajtás közepette amiből rögtön látszott hogy nem élvezi.
- Hé azt mondtad hogy én választhatok -Vigyorogtam rá mire ő megajándékozott a kinyírlak tekintetével amit már nagyon jól ismertem a hónapok során, bár nem mintha olyan sűrűn nézett volna rám így.
- De nem egy bohócokkal teli helyre gondoltam - Mutatott körbe hisztérikusan.
- Azt mondtad hogy bármit ami emberi, és szerintem ez nagyon is az - Rántottam meg a vállamat, majd a táskámból aprót próbáltam szerezni.
Boldogan távoztam a vattacukros kocsitól egy hatalmas adaggal a kezembe amivel természetesen már össze is kentem magamat. 
- Ne legyél már ilyen negatív meglátod hogy jó lesz - Löktem meg játékosan mire egy pici mosoly ült ki a szájára.
- Most kábé úgy érzem magam mintha személyiséget cseréltünk volna - Nyúlt a kezemben tartott édesség felé hogy téphessen belőle.
- Nem is - Ráztam a fejem - Én nem állok mindenhez negatívan csak azokhoz amit hülyeségnek tartok és egy buli az éjszaka közepén az lenne - Kezdtem bele saját magam védelmezésébe.
Mire bementünk volna az elvarázsolt kastélyba addigra a vattacukor teljesen eltűnt, a létezéséről pedig a bőrünkre ragadt rózsaszín vattadarab árulkodott.Belöktem a kastély ajtaját és beléptünk a sötét szobába.Amint ezt megtettük a nyílászáró bevágódott és a folyosó zöld lámpái pedig világítani kezdtek.
- Ennél azért többre számítottam egy horrorháztól - Húzta el Nicole a száját, majd tett egy lépést előre mire az alatta lévő csapóajtó kinyitódott és hatalmasat esve érkezett meg a pincébe.Gyors léptekkel felé vettem az irányt, majd a főszintről leugorva siettem oda hozzá.
-Jól vagy? -Segítettem fel a földről a hátánál támasztva őt.
- Nem - Nyögte ki a fejét rázva - És én még azt hittem hogy a démonvadászatba fogok belepusztulni - Állt fel és a segítségemet kérve leporolta a ruháját a kosztól.A semmiből egy hatalmas kattanást lehetett hallani mire a ventilátor forogni kezdett.
- Kezdem úgy érezni hogy nem vagyunk egyedül - Mondtam a tekintetem még mindig a rendszeren tartva.
- Ezt hogy érted? -Ráncolta össze a szemöldökét.
- Úgy hogy nem először vagyok erre és a csapóajtó eddig nem volt itt - Ráztam a fejem.
- Ez remek - Forgatta meg a szemét, sóhajtása pedig úgy látszott mint télen ami soha nem jelent jót.
- Nicole kérlek mennyünk innen - Nézem a legjobb barátnőmre.
- Oké - Bólintott, majd lépteit a csapóajtó felé vette.Hiába rángatta az nem nyílt ki.
Nem olyan messziről léptek zaja hallatszódott, majd percekig semmi.Ijedten néztünk egymásra Nicole-al félve hogy az a személy elkap minket és ki tudja mit csinál majd velünk.Kétségbeesetten kezdem rángatni az ajtót, de semmi eredmény az ugyanúgy maradt mint eddig is volt.Hangos sikoly törte meg a csendet, majd nem sokra rá szilánkok csörömpölése.Megdörzsöltem az arcom és a falon lógó fáklyák felé vettem az irányt.Hezitálva levettem egyet ezután pedig Nicole felé fordultam.
- Ha két perc után semmit nem hallasz felőlem gyere utánam - Adtam neki a parancsot és a sötétség felé vettem az irányt.
- Te megörültél?! -Emelkedett meg a hangja - Öngyilkosság lenne hisz még csak azt se tudod hogy mivel állsz szembe.
- A pokolnál csak nem rosszabb - Rántottam meg a vállam és a fákját szorongatva indultam el.Nicole-nak igaza volt hisz nagyon hamar halott is lehetnék, fegyverek és más egyéb dolgok nélkül de ha nem teszek valamit akkor talán semelyikünk nem élné túl ami hatalmas tragédia lenne hisz az intézet elvesztené Nicole-t aki remek harcos és soha semmitől sem fél.Engem pedig már úgyis lecserélt Holly szóval két év után úgyse hiányoznák nekik.Az intézet mikor "meghaltam" tizenháromezer embert vesztett el a huszonkettőezerből  amivel lényegesen csökkent a légyszám így kellenek az emberek még akkor is ha nem épp tökéletes a harctudásuk.A cipőm alatti ropogás felébresztett a gondolataimból.Szilánkok tömérdek darabjai a lábam alatt heverve tükröződtek vissza.Szaporábban kezdtem venni a levegőt amitől a szívverésem is a kétszeresére gyorsult.Lassan a falon lévő tükörsor felé vezettem a tekintetemet.Egy kivételével az összes be volt törve ezzel a legrémisztőbb látványt keltve az amúgy is elhagyatott, sötét folyosón.A sok szilánk között valami szemet szúrt így óvakodva slattyogtam oda. A kezemben tartott fákja hirtelen kialudt és az összes fény megszűnt.Félredobtam a fákját és a tükör elé sétáltam.Ahogy megláttam hogy mi is az kiment az arcomból a szín és egy hangos sikoly hagyta el a számat.Legugoltam a lány mellé és remegő kézzel magam felé fordítottam.Még a vak sötétbe is láttam az összezúzott véres arcát és a vágási nyomokat amiket a tükör okozott. Kiabálni akartam de csak még inkább féltem, látva hogy mire képes ez az alak.Valaki finoman hozzáért a vállamhoz mire összerezzentem és rögtön az egyik üvegdarabhoz kaptam mint védekező eszköz.
- Csak én vagyok az - Emelte az arca elé a kezét Nicole. Elengedtem a kezemben tartott üvegdarabot és szorosan átöleltem ezzel nem szándékosan összevérezve őt is.
- Nem akarlak még jobban megijeszteni de láttad már a tükröt - Suttogta a fülembe mire megfordultam és elolvastam a lány vérével íródott pár szót Legközelebb te jössz -Nathaniel 
Fejemet Nicole vállába fúrtam, majd nyugtatva simogatni kezdte a hátam.
- Gyere menjünk haza - Húzott a folyosó végén található ajtóhoz.
- Ez elmebeteg - Suttogtam magam elé leginkább magamnak.




2 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett. Megkérdezhetem, hogy ki az a Nathaniel? Lehet, hogy csak én nem emlékszem, akkor bocsi.
    Most, hogy nyár van lesz rendszeresen rész?
    Várom a kövit! :*

    VálaszTörlés
  2. Szia Eliza !
    Örülök hogy tetszett hisz nem igazán lett jó szerintem.Egyenlőre Nathaniel csak üzenetek formájában jelenik meg így senki nem tud semmit róla :)
    A részek pontos idejéről nem tudok semmit mondani de megpróbálom folyamatosan írni és kitenni őket

    VálaszTörlés