9.fejezet

Egy kép repült ki belőle.Felszedtem a padlóról és vizsgálni kezdtem,anya van rajta (mármint az igazi) és én amint a karjában fekszek kb.3-4 hónaposan.A háttérbe ott volt a kiságyam és még egy pár cucc.
Mosolyogva visszatettem a képet mire a zsebembe lévő szenzor magától bekapcsolódott és őrült módon csipogni majd sípolni  kezdett.A mappát nagy nehezen belegyömöszöltem a táskámba és előrántottam a kést.A fal mentén óvatosan kimentem a szobából majd rögtön vissza is fordultam ugyanis egy fekete füst bolyongott az előszobába.Spontán ötletként felkaptam a bakancsom előtt heverő követ majd szurkoltam hogy elegendő legyen a kosár tudásom.A falban lévő lukon keresztül átdobtam a követ az én szobámba majd újra kinézem.A füst immár a szobám felé szállingózott.Kihasználva ezt szaladtam a legközelebbi kijárathoz ami nem is volt olyan messze csak hát egy démont elég nehéz átverni.A karomat elkapva visszarántott és a földre terített.A könyökömet sikeresen be is sikerült vernem úgy hogy az le is zsibbadjon.Kúszni kezdtem a kijárat felé de ő visszarántott magához és ülő helyzetbe emelt.
Felemelte az állam és szemlélni kezdte az arcom.
-Anyja lánya.-Fintorodott el majd a fejem találkozott a fallal.A világ homályosodni kezdett majd teljesen elsötétedett.

Pislogni kezdtem majd szépen lassan az emlékeim is visszatértek.Kezem egy korhadó már le esett gerendához volt kötözve a lábam pedig csak össze volt kötve.Még kicsit kómásan keresni kezdtem a tekintetemmel a démont aki most éppen valami barna cuccot locsolt végig a házba.
-Már fel is ébredtél?-Fordult felém.Tekintete kíváncsiságot és döbbenetet  sugárzott.A hangja  pedig mély volt.
-Honnan ismered anyut?-Kérdeztem tőle.Normális körülmények közt eszembe se volt hozzászólni de hát ez szerintem abszolút nem normális.
-Őt minden démon ismeri.-Rántotta meg a vállát és a kannába lévő utolsó pár cseppet is kilocsolta.
-Akkor máshogy kérdezem,TE honnan ismered?-Emeltem ki a te szót.
-Hogy én miért nem ragasztottam le a szádat?-Forgatta meg a szemét.
-Válaszolj már!-Üvöltöttem rá.
-Minek?Neked már úgy se számít hisz felégsz a házaddal együtt.-Vett elő egy gyufás dobozt.
-Ha itt ragadok akkor neked miért lenne baj ha elmondanád?-Húztam fel a szemöldököm.
-Tényleg tudni akarod?
-Igen.-Vágtam rá.
-Legjobb árnyvadász volt egész New York-ban egészen addig míg meg nem születtél.Akkor titokzatos módon "felszívódott" senki nem látta azóta.Téged pedig ott hagyott  Archibald-ék nál.
Ami pedig apádat illeti még születésed előtt elhagyta anyádat és elment.-Rántotta meg a vállát.
-Nem hiszek neked,hazudsz!-Jelentettem ki miközben könnyek szöktek a szemembe,nem akartam hinni neki de olyan érzés töltött el mintha az igazságot mondta volna.
-Megértelek.Mindenki olyan szülőkre vágyik akik

elhagyják őt pár hónap alatt.-Meg gyújtotta a gyufát majd eldobta és elszivárgott.Az épületet betöltötte a sárga fény majd nemsokára recsegni ropogni kezdtek a fa gerendák.A kezemmel próbáltam eloldani a kötelet de a csomót olyan helyre kötötte hogy azt ne lehessen kikötni.Tekintetemmel a kést kerestem de sehol se találtam és "titokzatos módon" a bakancsomba se volt.A helyiség már kezdett megtelni szén-dioxid-dal és ami rosszabb volt a gerenda amihez hozzákötöztek  izzani majd égni kezdett.
-A francba.-Szólaltam meg majd valami éles tárgy után kezdtem tapogatózni.A kezem megakadt egy tégla darabkában aminek valamennyire élesebb volt a széle.Fűrészelni kezdtem a kötelet de semmi haszna nem volt.Már épp kezdtem feladni mikor valami csillogó tárgyat láttam meg nem is olyan messze tőlem.A lábammal a kezem felé kezdtem terelgetni de mivel már éreztem a tűz melegét nem bénáztam tovább a lábammal megfogtam és löktem rajta egyet.
Megfogtam a kést és elvágtam a kötelet.Felkaptam a táskát és rohantam kifele a házból ami már omlani kezdett.