-Szóval nem fogadtál szót nekem,elmentél a volt házadba egyedül,elloptad Mumust és kis híján majdnem kinyírtad magad.-Szólalt meg kisebb csönd után.
-Mumusról nem is szóltam.-Kaptam fel a fejem ijedten mire ő mosolyogva megrázta a fejét.
-Szerinted nem jövök rá hogy a szobájából eltűnt a tiedbe pedig förtelmes kutya szag van és még most is kaparják a fürdőszoba ajtód?-Vonta fel kíváncsian a szemöldökét.
-Hoppá?!-Nézetem rá a bűnbánó fejemmel.Ez általában jól jött a szüleimnél mikor valami olyat csináltam amit nem kellet volna de ahogy látom Ryan-nél ez nem jön be.
-Jól van na! Vissza viszem a hideg szobájába had fagyon meg.-Felálltam a székből és kiengedtem Mumust hogy addig se a fürdőbe legyen.
-Ami pedig a démon bált illeti szeretném a elmennétek ugyanis most a démonok azt hiszik hogy halott vagy így lehetséges hogy lenne esélyünk arra hogy ne vegyenek mindet észre sőt több mint valószínű de én nem erőltetem ha nem akarod akkor nem kell.-Ajánlotta fel.
-Nagyon szívesen elmegyek meg amúgy is én okoztam ezt az egész galibát így részben kötelességemnek is tartom.-Ültem vissza az ágyba.
-Nos.-Köszörülte meg a torkát-Ürülök hogy így döntöttél,bár az a temiattad van minden dolog...azt kérlek felejtsd el,mert nem igaz.-Rázta a fejét majd felállt és elindult a szoba végébe.-Jó éjt Alexis.-Fordult vissza egy pillanatra és kiment a szobából.
Nagy levegőt véve benyitottam a beteg szobába ahol már egy halom néma testvér összegyűlt köztük ott ül Ryan és persze Zack.Az utóbbi könnyezve fogja barátnője kezét és bátorító szavakat suttog a fülébe attól eltekintve hogy Nicole még mindig alszik.Hangtalanul belépek a szobába és becsukom magam mögött az ajtót.Ryan felfigyel az érkezésemre majd maga mellé int hogy üljek le mellé.Hangtalanul végig osonok a szobán majd mikor már mindenki csendben maradt az egyik néma testvér elhelyezi a kezét Nicole homlokán.Néha még mindig feltör bennem a bűntudat hogy ez az egész én miattam van ha aznap éjjel kibírom hogy nem nyávogok minden apró dolog miatt talán most nem ülnénk itt,viszont van "ember" aki sokkal inkább aggódik érte mint bármelyikünk itt a szobába,intézetbe és ő egy cseppet sem tart hibásnak a dolog miatt pedig meglenne rá az oka.Sajnos nem ugorhatok vissza az időbe,de ha megtehetném egy csomó dolgot másképp csinálnék és talán nem okoznék itt ennyi galibát sőt valószínűleg még csak a létezésemről se tudnának.Gondolataimból Egy simogató kéz zökkentett ki.
-Alexis jól vagy?hirtelen nagyon sápadt lettél.-Néztem szembe Alex-al.
-Persze csak elkalandoztak a gondolataim.-Erőtettem magamra magamra egy mosolyt.-Ryan merre van?-Kérdeztem meg ugyanis csak most tűnt föl hogy a mellettem lévő helyről hiányzik.
-Azt mondta hogy dolga van és elment.-Rántotta meg a vállát és nézte tovább a néma testvéreket.Az igazat megvallva elég ijesztően néznek ki a hosszú fekete köpenyben aminek a kapucnija mindig a fejükön van ami szinte már fehér a szemük helyén pedig csak feketeség van,szájuk össze van varrva így amikor beszélnek csak a fejekben szólal meg a hang.
Hosszas várakozás után a néma testvér maga mellé eresztette a kezét és felénk fordult.
-Az ütés erősebb volt mint hittük ezáltal kómája van és két bordája eltört illetve agyrázkódás is előfordulhat.-Szólalt meg a testvér aki eddig Nicole-t vizsgálta.Alex bólintott egy aprót majd megszólalt.
-Köszönöm hogy eljöttek most pedig ki kísérném magukat.-Felállt mellölem és kiment a testvérekkel együtt.
Odamentem a lesokkolt Zack-hez és megsimítottam a karját.
-Minden rendben lesz.-Erőltettem magamra egy mosolyt.
-És ha nem?-Nézett rám.-Alexis,én félek.Nem tudom mi lenne velem nélküle.-Rázta meg a fejét a könnyeivel küszködve.-Túl sok emlékem fűz hozzá ahhoz hogy bedobja a törölközőt.-Rázkódott a válla a sírástól.Gyengéden átöleltem és megsimogattam párszor a hátát.
-Fel fog ébredni és akkor minden a legnagyobb rendben lesz.-Nyugtattam még mindig.
-Köszönöm.-Törölgette le a könnyeit.-Láttad már így este a kertet?
Erre bólintottam egy aprót majd meg is szólaltam.
-Akkor amikor kimentünk a tóhoz még nyár végén.
Elmosolyodott és lenézett a kezére.
-Azóta lassan három hónap telt el mégse haladtunk szinte semmit a nyomozásba.-Rázta meg a fejét.
-A jó munkához idő kell.-Vigyorodtam el.-Amúgy meg holnap ez könnyen változhat.-Rántottam meg a vállam.
-Hallottam róla,szóval inkább aludj jó sokat hogy ez így is legyen.-Emelte fel a fejét egy pici félmosollyal.
-Oksi,de te is gyere rosszat tesz ha így látod Nicole-t.-Álltam fel az ágyszéléről magammal húzva Zack-et is.
-Én majd mindjárt megyek.-Bólintott majd megölelt.
-Jó éjt.-Csuktam be magam mögött az ajtót.
***
Nem rég még csak álmodni se mertem volna hogy
-Készen állsz?-Kukucskált be Zack.
Az izgalomtól egy hang se jött ki a számon így inkább csak bólintottam egyet és elindultam felé.
-Gyönyörű vagy.-Karolt belém majd elindultunk.Számomra az intézet még mindig útvesztőt jelent pedig már itt lakok vagy három hónapja és remélem még sokáig.Ez a kis idő alatt olyan "embereket"ismerhettem meg (vagy épp nem annyira) akiket soha életemben nem felejtek el Ezek az árnyvadászok például a csapatom vagy Alex akire mindig számíthatok bármi van.Csapatból kiemelve Jason,ha épp veszekedős kedvem van de van úgy hogy feldobja az egész napomat.
-Hahó,figyelsz te egyáltalán?-Háborodott fel.
-Igen.-Rágtam a szám szélét.
-Na persze.-Bólintott.-Elmegyek még megbeszélek pár dolgot Ryan-nel de mindjárt jövök addig indulj el majd utánad megyek.
-Oksi.
Egy jó ideje járkáltam már a piszkos fehér falak közt és kezdtem azt hinni hogy eltévedtem mikor megpillantottam a hatalmas bejárati ajtót.Lenyomtam annak kilincsét és kiléptem amint megpillantottam a párom szívem kihagyott egy ütemet és pillangók kezdtek röpködni a hasamba egyszerre voltam boldog és szomorú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése