11.fejezet

-Tetszik a látvány mi?-Jelent meg egy pimasz vigyor Jason arcán.
-De magabiztos valaki.-mosolyodtam el majd elindultam felé.A lovaskocsi már ott állt az intézet előtt a sofőr szerepét pedig Ryan alakította.Hirtelen megálltam és visszanéztem az ajtóra Zack-et keresve a tekintetemmel.
-Valami gond van?-Húzta fel az egyik szemöldökét és kíváncsian nézett végig rajtam.
-Nem,semmi.-Ráztam meg a fejem.Belekaroltam a kinyújtott karjába és elindultunk a kocsi felé még utoljára visszanéztem az ajtóra de még most se jött ki rajta senki.Érdekesnek találom hogy Zack bement abba a szobába és azóta ki se jött.Annyira furdalt a kíváncsiság hogy vissza akartam menni, megnézni hogy mit csinál de már nem tehetem.
Jason kinyitotta az ajtót és beült majd én is így tettem.
-Biztos vagy ebben?-Húzta össze a szemöldökét.
-Mármint mibe?-Fordultam felé.
-Olyan meggyötörtnek látszol.-Méregetett végig amitől egy kicsit kipirult az arcom így inkább az ablakot kezdtem nézni.Zack kijött az ajtón és valamit mondott Ryan-nek.A kocsi elindult és hamarosan kigurultunk a kapun.
-Félek-Suttogtam felé lesütött szemekkel.
-Ki nem?-Jelent meg az arcán egy pimasz féloldalas mosoly.-A félelem természetes dolog.Csak ne hagyd,hogy eluralkodjon rajtad.-Ajánlotta majd ezúttal ő bámulta az elsuhanó tájat.Kínos csend uralkodott a lovaskocsiba így meg akartam szólalni de nem igazán találtam olyan témát ami talán őt is érdekli tehát csak lopva pillantgattam rá néha pedig véletlen elidőzött rajta a tekintettem.
-Milyen érdekes.-Fordult felém hatalmas önelégült mosollyal.
-Mi?-
-Hogy az ablak is tükröződik.-Nevetett fel mire nekem le esett hogy mit is akar ezzel mondani.A fejem lángba borult úgyhogy jobbnak láttam ha inkább lehajtom a fejem.
-Tudtam én.-Vigyorodott el.
-Hmm?-Nézem rá értelmetlen tekintettel.
-Meg mondtam Zack-nek.Minden lánynak én kellek előbb-utóbb.Nem tudnak ellenállni a kísértésemnek,mint ahogy te se.De ne félj bogaram szorítok majd neked is helyet a listámon.-Kacsintott rám.
-Te meg zakkantál.-Röhögtem ki.
-Úgyis tudom hogy csak tagadod.-Rázta a fejét lehunyott szemekkel.
Még pár percig zötyögtünk a fekete lovaskocsiba majd az megállt és kinyitódott az ajtó.Felálltam Jason mellől és a kijárat felé kezdem topogni.A lépcsőfokoknál a egy kezet nyújtottak felém gondolom azért hogy segítsen leszállni.Megfogtam azt viszont az érintése égette a bőrömet fájdalmamba felszisszentem viszont nem ránthatom el mert az túl feltűnő lenne így viselnem kellett az égető fájdalmat.Végre leértem és elengedhettem a démon kezét nem sokra rá Jason is kikászálódott a kocsiból majd belém karolt.
-Nagyon fájt?
-Aha.-Bólintottam egy aprót és rápillantottam a kezemre ami kivörösödött és néhol kicsit lehámlott a bőr.
-Szólni akartam hogy ne érj hozzá egyetlen egy démonhoz se mert éget,gondoltam csak nem vagy ennyire hülye de tévedtem.-Rázta a fejét szórakozottan.A könyökömmel oldalba vágtam mire ő kuncogni  kezdett.
-Jól van na.-Fejezte be a nevetést és beléptünk az ajtón.
A falak krémszínűek voltak és tele volt színben passzoló bútordarabokkal amiken most egy-két virág díszelgett balra egy hosszú lépcsősor vezetett fel a második emeletre.Szőnyeg helyett pedig parketta volt lerakva.Az igazat megvallva sose gondoltam volna hogy egy démon háza is lehet kulturált kinézetű,jó mondjuk eddig démonokról se gondolkodtam volna de hát ez van.Az előtér már megtelt különféle kinézetű démonokkal akik arra vártak hogy átengedjék őket a másik szobába ahonnan Lágy zene kezdett szólni.Beálltunk a sor végére és vártuk a sorunkat.A gyomrom egészen picire zsugorodott és a tenyerem is izzadni kezdett az izgulás miatt.Jason lenézett rám és bátorítóan rám mosolygott.
-Nem lesz semmi baj.-Olvastam le a szájáról a biztató szavakat.
A kígyózó sor egyre inkább fogyott mi meg közelebb kerültünk a kidobóhoz akinek a kezében a meghívott vendégek listája volt.Hatalmas sóhaj hagyta el a számat majd ahogy bement az előttünk lévő páros egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra és a kidobó felé fordultam.Elhadartam két démon nevét akik a meghívottak listáján volt de nem jöttek el.Az őr végigfuttatta a tekintetét a papírlapon majd amikor meglátta a neveket leemelte azt a piros vackot az állványról ezzel utat engedve nekünk a szobába ami már megtelt egy csomó alvilágival.Mivel a terem televolt a levegő is fullasztóvá  kezdett válni emellett a fűző se engedett sok levegőt a tüdejébe vagy jobban mondva inkább pont hogy kiszorította.Szédülni kezdett és lassacskán a hányinger is úrrá lett rajta.
-Ülj le hozok neked valami inni nagyon lesápadtál.De nehogy elmozdult amíg nem jövök.-Utasította a lányt és elindult mikor mellé ért beleejtett valamit a kezébe és elment.Egy kisebb tör volt az amit eldugott a szoknyája alá.körülnézett a terembe és megpillantotta Alex-et aki őt nézte.Halvány mosolyt küldött felé mire ő ellökte magát a faltól és eltűnt a tömegbe.
-A többiek nagy része már itt van.-Jött meg Jason a kezében egy pohár punccsal amit odanyújtott a lánynak.
-Köszi.-Vette el a poharat és belekortyolt.-Én eddig csak Alex-et láttam bár most már ő is eltűnt.-Tette le a poharat maga mellé amit a fiú rögtön fel is kapott.
-És soha ne tedd le a poharadat bármit bele szórhatnak amíg nem figyelsz.-Oktatott tovább
-Istenem te annyira paranoiás vagy.-Forgattam meg a szemem és kivettem a kezéből a műanyag poharat.Megittam azt a pár kortyot ami benne volt és elsétáltam a legközelebbi kukához hogy kidobjam.
-Még hogy paranoiás.-követett karba tett kézzel.-Csak elővigyázatos.Tudom hogy te nem ismered ezt a szót de jó lenne ha megtanulnád.-Jegyezte meg durcásan.
-Elrontod az egész hangulatot.-Álltam meg előtte haragos tekintettel.
-Miért mit vártál hogy majd eljövök és elkezdek táncikálni a küldetés közepén?-Húzta fel az egyik szemöldökét.
-De ha csak egy megbízásként gondolsz rá nemsokára le is fognak leplezni,bele kell vegyülnöd a tömegbe.-Mutattam körbe idegesen.
-Te most komolyan elvárod tőlem hogy táncoljak?-Ráncolta a homlokát.
-Ömm-Túrtam bele a göndörített hajamba.-Talán.-böktem ki előre is félve a választól.
-Le merném fogadni hogy még csak nem is tudsz.-Dünnyögte.-De hát legyen,ahányszor rálépsz a lábamra a következő edzésen annyi kört futsz.-Csillant fel a szeme.
-De hát november vége van.-Hitetlenkedtem.
-Hát akkor nincs tánc.-Csóválta a fejét tettetett csalódottsággal.
-Legyen ahogy akarod,de úgy se fogod elérni hogy fussak.-Jelent meg egy pimasz vigyor az arcomon.
Behúzott a tömegbe és körülfogta a derekam amitől kirázott

a hideg és életre keltek a pillangók a hasamba.Esetlenül körül öleltem a nyakát majd közelebb húzott magához ami meglepetés ért úgyhogy így inkább futottam felé és a mellkasának estem a lábam pedig a cipőjén volt.
-Ez nem éri.Csaltál.-Jelentettem ki sértetten.
-Egy kör.-Jelent meg az arcán egy önelégült mosoly majd vezetni kezdett.
-Akkor se érni.-Duzzogtam és felnéztem rá boci szemeimmel.-Kérlek vond vissza.
-Nem.-Rázta a fejét amin még mindig elterült az a hülye vigyor.
-Pukkadj meg.-Konyult le a szám.Erre ő nevetni kezdett és tovább táncoltunk nem törődve a külvilággal.A szám vége fele lehajtotta a fejét és belenézett a szemembe kínosan éreztem magam és a fejem is teljesen piros lett mire ő halványan elmosolyodott és megszólalt.
-kettő.
-Ezt nem hiszem el.-Akadtam ki teljesen.-Ez nem éri elvontad a figyelmem.-Ráztam a fejem.
-Az nem az én hibán hogy ilyen jó külsővel áldtak meg.-Rántotta meg a vállát.
-Annyira egoista vagy.-Forgattam meg a szemem.
-De pont ezt szereted bennem.
-Csak szeretnéd.-Löketem el magamtól.Már készültem elmenni mire megragadta a csuklóm és vissza rántott magához.
-És mi lesz azzal hogyha nem táncolunk akkor lebukunk?-Súgta bele a fülembe.
-Idegesítő vagy.-Öleltem körbe a nyakát.
-Tudom.-mosolyodott el és a kezével végigsimított az arcomon.
-Te meg...-A mondatot nem tudta végigmondani ugyanis egy krákogás megzavarta és a kezét is rögtön maga mellé eresztette.Csalódottan lehunytam a szemem egy pillanatra majd Alexra néztem vagyis inkább néztünk.
-Partner csere.-Mosolyodott el.Jason bólintott egy aprót majd itt hagyott minket és eltűnt a tömegbe.
Alex a kezeit a derekamra helyezte.
-Meglett beszélve hogy amint Azazel (a démon)elmegy körbecsaljuk és akkor tudunk majd beszélni vele remélhetőleg.-Súgta a fülembe.
-És Jason?ő neki mi köze ehhez az egészhez?-Tettem fel a kérdéseket.
-Mivel ő a legerősebb árnyvadász neki kell körbecsalni.-Jelentette ki majd körbeszemlélt.
-Gyere menjünk.-Ragadta meg a karom és húzni kezdett egy szoba felé.Mielőtt még benyitott volna újra körbetekintett.Belépett a szobába majd követtem én is magam mögött becsuktam az ajtót ezután pedig szembenéztem a démonnal aki egy körben állt körülötte néhány árnyvadász fogott rá kardot.Majd megláttam a szobában Jason-t is akinek a karján egy mély vágás díszelgett.
-Szóval tényleg életben maradtál.-Szólalt meg Azazel.
-Túlságosan könnyű feladatot adtál fel.-Néztem rá gúnyos mosollyal.
-Hmm.-vigyorodott el.-Pont olyan magabiztos mint az anyja.Hát nem édes?-Lépett előre egy lépést mire a szobában minden jelenlévő meg feszült még a fal mellett ülő Jason is feltápászkodott.
-Ne ijesztgesd.-Rántott elő Jason egy fegyvert a bakkancsából.
-Tedd el a fegyvert úgy sincs esélyed a győzelemre.-Sziszegte a fogai közt a démon.
Jason nem tette el a tört sőt megállt a kör előtt és és Azazel-re szegezte.
-Sejted hogy miért jöttünk hát akkor beszélj.
-Helyesbítsünk inkább tudom viszont már elmondtam egyszer.-Rázta a fejét.
-Az igazat akarom.-nyögtem  ki a szavakat és hatalmas gombóc keletkezett a torkomban.
-Jól van.-Adta meg magát.-Viszont ne engem okoljatok ha bömbölni kezd a kis csaj.-Majd bele kezdett  a történetbe.