15.Fejezet

                    Sziasztok meghoztam az újabb részt.Az előző héten kihagytam egyet amiért
                    bocsánatot szeretnék kérni csak hát nagyon el voltam havazva ráadásul beteg
                    is voltam így nem igazán volt kedvem részt írni de ígérem hogy amint lesz
                    egy kis időm be pótolom.Nos hát oda értünk hogy már csak ezen kívül kettő
                    rész van az epilógusig.Arról hogy legyen e folytatás ti fogtok dönteni.Ugyanis
                    én úgy gondolom hogy alig kapok visszajelzést és így felesleges lenne magamnak
                    írogatni.A fejezet hosszúsága nem épp a leghosszabb viszont eléggé tartalmas lett.
                   
                                                                               ***

Beléptem a szobámba és az ágyra vetettem magam.Fura módon az ajtóm a helyén volt és a szobámmal se történt semmi változás.A sminkem elfojt a szemem pedig bedagadt a sok sírástól,pocsékul éreztem magam plusz rátett még egy lapáttal a bűntudat is,tudtam hogy én tehetek mindenről ha aznap éjjel nem megyek el az intézetből a makacsságom miatt akkor talán Zack még mindig élne aztán elképzeltem Jason arcát mikor megtudja hogy Zack már nem él.Újra sírni kezdtem egyszerűen nem tudtam visszatartani túl sok dolgot tartogattam magamba amit ki akartam adni.

Egy sötét alak mászkált az utcán.Az eső szemerkélt a levegő pedig hideg volt a szél miatt.Az ember fejébe kapucni volt ezzel védve a kilétét.övében néhány kés lógott hátán pedig egy hosszú kard volt.A markolata ezüstből volt a tetején pedig egy aranyból készült angyali rúna díszítette.Lépései inkább nőiesnek mondható mintsem férfiasnak.A vörös téglaépületek felé sétált.Rajta kívül egy lélek se járt az utcán aztán befordult a zsákutcába.Ahogy kapaszkodott fel a létra fokokon látni lehetett hogy ujjatlan kesztyűbe volt a körme pedig barack színűre van festve.Felért a tetejére és egy ugrással bent volt a házba.Az előszoba ajtaja résnyire ki volt nyitva ezért a szobából kiszűrődő fény a padlóra sárga színű csíkot húzott.Kinyitotta az ajtót majd kilépett rajta kapucniját még mindig nem vette le habár a lámpa fénye teljesen megvilágította Alexis arcát.
-Szia anya.-Az utolsó szót megnyomta az arcán pedig keserű mosoly jelent meg.

Felültem az ágyba és hatalmas lélegzeteket kezdem venni.Ha tényleg ott van a ház amibe "laktam" akkor azon az éjszakán mikor Azazel megtámadt akkor abba a lakásba menekültem volna ahol tulajdonképpen anya is volt.Mivel az ajtón kopogtak gyors félretettem a gondolataim és kinyitottam az ajtót.
-Nicole felébredt.-Nézett velem szembe Alex.Félrelöktem az útból és rohanni kezdtem a szoba felé.Kilöktem az ajtót és beléptem a szobába.
-Neee.-Sikította Nicole a fájdalmát nem titkolva.-Zack nem halott.-Üvöltötte maga elé.Fejét a falnak döntötte próbált nagy levegőket venni de egyszerűen nem ment neki.Észre se vettem hogy az én arcomon is legördült közbe egy könnycsepp.Közelebb mentem hozzá majd nem vacakolva tovább inkább odamentem és átkaroltam.
-Csak hazudnak! Mond hogy nem így van -Zokogta a vállamba.
-Sajnálom!-Suttogtam és lehunytam a szememet amiből készültek volna újra kitörni a könnyek.
-Nem hiszem el -Rázta a fejét szipogva és eltolt magától.-Egyedül szeretnék maradni -Mondta elhaló hangon,kifelé bámulva az ablakon.
-Tudod hogyha bármi van,rám mindig számíthatsz ugye?-Simogattam meg a vállát majd felálltam és az ajtóhoz sétáltam,még mielőtt becsuktam volna azt hallottam hogy újra zokogni kezd.Furdalta lelki ismeret,nem szabadott volna hagynom hogy ez az egész megtörténjen.
-Beszélhetnénk?-Nézett le rám Ryan.Az arcáron leolvasva kb. ő is pont ugyanúgy lehetett mint én.Szóra nyitottam a számat de azon egy hang se jött ki ezért inkább bólintottam és elindultam a nagyteremhez.Az agyamból próbáltam kizárni a gondolatokat de az emlékképek ennek ellenére is beugrottak visszajött ahogyan a démon megöli Zack-et.Le töröltem az arcomról a könnyeket majd kinyitottam a hatalmas ajtót.A terem még mindig úgy nézett ki mint amikor először jártam itt.Hirtelen előttem támadt Kyle így rögtön tudtam hogy Ryan miről is akar beszélni.
Leültünk a kanapéra és vártuk míg Ryan is elhelyezi magát kényelembe.
-Hogy van?-Nézett rám Kyle.Tekintetéből sugárzott az együttérzés és az aggodalom.
-Ez most komolyan kérdezed?-Fordultam felé.-Te hogy éreznéd magad ha meghalna a barátnőd?-Vontam fel a szemöldököm hangomból pedig áradt a gúny.Vigyorogva megrázta a fejét majd a tekintette újra megállapodott rajtam.
-Képzeld tudom milyen érzés főleg hogyha a karjaid közt történik mindez.-Állt fel majd az ablakhoz sétált nekem pedig kitágultak a szemeim.
-Bocsánat.-Motyogtam magam elé.-Nem tudtam hogy...
-Nem kell a szánalmad.-Csóválta a fejét.
-Kyle ha megkérhetnélek velem jönnél pár percre?-Jelent meg Ryan a bejáratnál kezeiben egy halom papírral.A fiú nem mondott semmit csak elindult Ryan után majd hamarosan eltűntek.Néhány pillanat után hangok szűrődtek ki a könyvespolcok mögül.
-Nem szeretnék neki mindent elmondani ezzel csak fájdalmat okoznék.-Suttogta Ryan.
-Pedig egyszer színt kell neki vallanod.
-De annak nem most van itt az ideje legalábbis szerintem,nincs rá még felkészülve.
-Ez hülyeség.-Válaszolta Kyle.-Mégis meddig akarod titkolni előle?-A fiú hangja most egészen máshogy hangzott sokkal lágyabb volt.
-Fogalmam sincs.Tudom hogy egyszer úgyis meg tudja de akkor is.
-De ez nem olyan dolog amit az ember szívesen titkol és amúgy meg miért nem mondtad meg neki mikor idejött?
-Túl sok lett volna neki így is ki van készülve teljesen.
-Ha nem mondod el neki akkor majd én megteszem.-Lépések zaja hallatszódott majd hirtelen semmi.
-Kérlek ne.
-Ryan,tudnia kell hogy hogy valójában valami egészen más alvilági lény.
-Nem más.Olyan mint akárki az intézetből.
-És ezt mégis honnan gondolod?-Sóhajtott Kyle.
-Nem vállt teljesen démonná,csupán a szeme lett sötét ugyanúgy hat rá a rúna mint a többi árnyvadászra.
-Tudod mit?Ezt szerintem nem előtte kéne megbeszélni.Mi van ha megint hallgatózik?
-Kiküldöm.
Még mielőtt Ryan kiért volna a polcok mögül elslisszoltam a szobából és az enyém fele tartottam a fejem zúgott és semmit nem értettem.Ha Ryan-nek nem meséltem arról a gyerekkori éjszakáról akkor honnan tud mindent?



2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett a fejezet, habár tény hogy rövid viszont nagyon tartalmas. Ez a Kyle nevű fiatalember igen hirtelen cseppent bele a történetedbe ahogyan észrevettem. Kérlek ne add fel ilyen hamar, ne csak 2 rész legyen még és kifújt! Nap mint nap árgus szemekkel figyelem hogy raktál-e ki új részt- NE add fel, majd felébrednek az olvasók és hidd el, sokan fognak visszajelzéseket adni! :) ~Szabina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia szabina!
      Köszönöm hogy írtál nagyon sokat számít a véleményed és köszönöm hogy kitartasz a blog mellet habár ez bezárulna nem fejezem be az írást.Nos Kyle-nak még nagy szerepe lesz/van a történetbe és így érdekesebb személyisége van ha a történet csattanó részébe teszem bele.
      Arról hogy lesz e folytatás vagy nem még döntöttem.

      Törlés