Nathaniel


Sziasztok! Végre hosszú idő után megérkeztem a várva várt résszel és tudom nagyon haragszotok rám de csak most kezdődött el a téli szünetem és előbb nem tudtam írni mivel ebben az évben elkezdtem a nyolcadikat ami elég húzós év lesz hisz itt áll előttem a továbbtanulás amibe elég fontos szerepet tölt be a nyolcadikos bizonyítvány és mivel az előzők nem épp a legjobbak mivel az írás elég sok időmet elvett és természetesen minden mást előtérbe helyeztem csak épp nem azt amit tényleg kellett volna. Ezért az ez évi bizonyítványokon nagyon sokat kellett szépítenem hogy viszonylag jó iskolába kerülhessek, szóval a tanulás miatt nem sokat tudtam írni viszont a második félévbe vizsgáim is lesznek így a legközelebbi részt lehet hogy csak nyári szünetbe fogom tudni megírni, amit nagyon sajnálok de ez ellen nem tudok mit tenni tényleg sajnálom és remélem hogy az a pár olvasóm akik még vannak megértik ezt és még a történet végére is kitartanak mellettem ami amúgy pár rész múlva már itt is van. Mellesleg majdnem el is felejtettem így a történet végére hogy hamarosan itt a karácsony is szóval ezzel a résszel nagyon boldog karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek 


Belekortyoltam a még forró kávémba, és a fiókból egy újabb összetűzött lapokból álló mappát húztam elő. a dosszié tartalma nem volt sok, viszont csak remélni tudtam, hogy valamelyik még hasznomra is válhat. A résnyire kinyitott ablak mögül beszivárogtak az utca zajai és a kertben zajló megbeszélés, amiből engem kizártak, mondván nem tenne jót, ha most rögtön visszaállnék a küldetésbe a sérülésem után. Mindez egy kis papírocskán volt megfogalmazva ugyanis még a szobámból se léphetek ki, de természetesen miért pont én lennék az, aki betartja a szabályokat? Na, erre is gondoltak, pont ezért zárták kulcsra az ajtót és szereltek rácsot az ablakra. Félretoltam a kévét így annak a helyére letettem az irattartót, amiből kiszedtem egy tucat újságcikket. Kíváncsian olvastam végig a vastagon kiemelt fekete betűkből álló címeket, de mindegyik haszontalan volt a szemembe. Nem is értem Ryan minek tartogatta az emberi hülyeségekről szóló cikkeket, amikkel semmire se megy. Kattan a zár és az ajtó kivágódik, amitől hatalmasat ugrok a székbe és gyűröm vissza az elővett dolgokat a fiókba.
- Hát te meg mit csináltál? - Mér végig Jason a barna szemeivel, majd tesz felém néhány lépést, mire távolodni kezdek tőle. Veszi a célzást és megáll egy helybe.
Be kell, hogy valljam mióta a legutolsó emlékem az éjszakából az, hogy leüt egy kővel eléggé megijedtem és fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem, de abba biztos vagyok, hogy a távolságot nem ártana betartanom.
- Semmit - Rázom meg a fejem, és az ágyamon heverő ruhák felé veszem az irányt. Szemeivel végig követi minden mozdulatom és gyanakvóan összehúzta a szemöldökét egy pillanatra. Hajtogatni kezdem a rongyokat és próbálok, úgy tenni mintha minden a legnagyobb rendben lenne, még ha ez kisebb-nagyobb nehézségeket is okoz.
- Van valami, amit meg kéne beszélnünk? - Kérdez rá egy idő után, még mindig engem méregetve és egy tapodtat se, mozdulva, ami egy kicsit idegesített is.
- Nem hinném - Vágom rá gyorsan és a ruha kupaccal a szekrényem felé trappolok. A helyére teszem az említett dolgokat, ezek után pedig bezárom az ütött-kopott bútor ajtaját.
- Aggódom érted - Suttogja mögülem és az újaival körbezárta a csuklóm. Egyszerre kerített hatalmába a félelem és a reszketés, amit eddig a közelébe egyszer se tapasztalhattam meg és most mégis. Érintésétől kirázott a hideg. Lehunytam a szemem és elhúztam a kezemet. Egy ideig gondolkodtam, azon hogy most mit kéne tennem, hisz itt vagyok, egy szobába azzal kitől most per pillanat félem kéne, végül megfordultam és a szemeibe néztem.
- Nem kéne, mondom, hogy semmi nem történt - Nyögöm ki, de a hangom elárul. Jason felsóhajt és két kezével a hajába túr.
- Igazad van semmi nem történt csak épp az imént ébredtél föl a komából, ami azért van, mert valaki szétverte a fejed, de igazad van ez semmiség – Legyintette meg a kezét – Ja és ha ez nem lenne elég nem rég még a pokolban rohadtál a sok dög mellet – Szemei szinte ölni tudnának, pont ezért tudtam, hogy most nagyon nagy szarban vagyok, és ki kéne tudnom magyarázni magam belőle. Lehuppantam az ágyra és egy sóhajtás közepette összekulcsoltam a két kezem, amiről le se vettem a tekintettem. Éreztem, hogy besüpped mellettem az ágy, és innentől kezdve tudtam, mindent be kell hogy, valljak neki a lehető legőszintébben.
- Mint azt már tudod egy kis időt lenn töltöttem a pokolba, és mikor visszajöttem akkor se hagyott nyugodni ez az egész, mivel az álmaimmal folytatódott minden. Viszont ez még nem minden. Van egy személy aki Nathaniel Black-nak hívja magát és megszállottja lett annak, hogy engem minden áron az őrületbe kergessen. leveleket küld a tanácsnak, és ha, kell kinyírja az embereket. Kyle, Nicole és rajtam kívül senki nem tudja, hogy létezik mivel nem szerettük volna megrémíteni az embereket - Felnéztem a szemeibe, és vártam a reakcióját, de ő úgy ült mellettem mintha kővé dermedt volna.
- Ez minden? - Nézett végül ő is rám, majd kérdőn felvonta a szemöldökét.
Csak bólintottam egy aprót, mivel nem igazán tudtam reagálni erre semmit.
- Ha ez mind igaz, miért félsz tőlem? - Szemeim elkerekedtek és hatalmas gombóc keletkezett a torkomba.
- Én nem... - Ráztam meg a fejem.
- Dehogyisnem, akárhányszor hozzád nyúlnák, te elkapod a kezed és egész véletlen lesz valami nagyon fontod dolgod, mint például ruhát pakolni. Én nem hinném, hogy sokat kérek azzal, hogy nyílj meg előttem, de ha ez nem megy az egész kapcsoltatunknak lőttek és azt nem akarom – Az ajkamra haraptam, és egy pillanatra végigfutott rajtam a hideg.
- Nekünk most már nincs semmiféle kapcsolatunk, hisz neked ott van Holly – Valami összetört bennem, amikor ezt kimondtam, pedig tudom, hogy már nincsenek együtt, de a tudat, miszerint mást is szerethet belülről teljesen szétmart.
- Ő csak egy lány volt, akivel azt hittem, hogy betudom tölteni az űrt amit itt hagytál, de tévedtem, pont ezért szakítottam vele tegnap reggel. Tudom nem épp ez a legromantikusabb szerelmi vallomás, sőt nem is annak terveztem de így alakult és szeretném ha tudnád, hogy te sokkal többet jelentesz nekem mint egy barát, és pont ezért soha nem is álltam hozzád úgy mintha te csak a barátom lennél. És félek hogyha, itt és most semmit nem teszek értünk, akkor elveszítelek – Rákulcsolta az ujjait az enyémre, szemeivel pedig a sebes karomat pásztázta.
- És most mit vársz? Omoljak a karjaidba és felejtsek el minden marhaságot amit eddig megtettél vagy mégis mit gondoltál? -Téptem ki a kezem az övéből és hirtelen felpattantam az ágyról.
- Szóval akkor ennyi? - Hunyta le a szemét pár másodpercre, majd ő is követte a példám, és szembeállt velem. - Vége?
- Azt hiszem igen - Bólintottam. - Köztünk ez az egész dolog tévedés volt, és tulajdonképpen még ha el is kezdődhetett valami azt itt és most abba kell hagyni.
Lehajtotta a fejét és az ajkát harapdálta.
- Jason, meg kell értened nekünk nem lehet közös jövőnk. Legutóbb mikor így gondolkodtunk meghaltam, te pedig teljesen összetörtél. Nem szeretném ha miattam basznád el az életed. - Kezemmel végigsimítottam az arcán, és a tekintetét keresem. Ő nem szólt semmit csak bólintott miszerint megértette. 
Az ajtó újból kivágódott és a Klávé összes tagja hirtelen a mi szobánkban termett. Kilépett az Inkvizítor a tömegből és egyenesen felém vette az irányt.
- Letartóztatom Nathaniel Black, meggyilkolásáért, minden amit mond felhasználható maga ellen - Tette rá a hűvös fém bilincset a kezemre. 
- Esküszöm én nem öltem meg senkit, kérem higgyék el nekem az se tudom ki az a Nathaniel Black - Üvöltöztem könnyes szemekkel miközben elkezdtek kivezetni a szobámból. 
Kyle berontott a helységbe, de mielőtt bármit is tehetett volna lefogták őt, és jó messze rángatták őt tőlem. 
- Kérlek segíts - Nézem utolsó reményként a megdöbbent Jasonre, de ő nem tudott semmit tenni ez ellen és ezt mindketten tudtuk. Eluralkodott rajtam a pánik, és bárhogy próbáltam kitépni a kezem a bilincsből az csak még több sebet ejtett a kezemen. 
Az épület előtt egy fekete kocsi állt amibe csak egy sofőr ült. Habár még fényes nappal volt az utcán egy lélek se járt. Kinyitották az ajtót és beültettek a kocsiba. Már épp készült volna az indulásra mikor, hirtelen kirángatta az ismeretlen személyt egy símaszkos férfi és beletaposott a gázba. A kocsiba szerelt rádiók rögtön jelezték hogy a többi árnyvadász intézkedni kezdett az ügy ellen. A fickó egy pillanatra megállt, majd hátra fordult és erőteljesen fejbe vágott. 


Klávé

A Klávé a teljes Árnyvadász kormány összefoglaló neve. A Klávénak tagja az összes Árnyvadász a világ minden tájáról, akik már letették a hűségesküt a szövetségnek.



Inkvizítor

Az Inkvizítor az Árnyvadászok kihallgatója. Az egyetlen, aki forgathatja a Végzet kardját, ezzel kikényszerítve, hogy az Árnyvadászok az igazat mondják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése