16.fejezet

                     
                      Sziasztok meghoztam a fejezetet ami remélem elnyeri a tetszéseteket
                      sajnálom hogy csak most tudtam kirakni de ebben a pillanatba  jutottam
                      gépközelbe.
               
                                                                              ***

A zsebembe kotorásztam a kulcsom után mikor hallottam hogy a szembe lévő szobába eltörik valami.
Halkan bekopogtam majd benyitottam az ajtón.Jason szobájába teljesen sötét volt csupán a folyosóról beszűrődő fény jutott be a helyiségbe.Beljebb léptem és becsuktam az ajtót.Villany után kezdtem kotorászni de azt sehol nem találtam.
-Jobbra a kilincs magasságába-Szólalt meg egy rekedtes mély hang.Rögtön felismertem a hozzátartozó embert és melegség töltött el.Felkapcsoltam a lámpát ami gyéren bevilágította a szobát.Egy sóhajtás közepette megfordultam és szembe néztem Jason-nel.Egyik szeme alatt kék folt éktelenkedett míg a másiknál egy sötét csík ami a kialvatlanságáról árulkodott.Szája felrepedt a keze pedig már gipszbe volt.
-Elég rosszul nézel ki -Állapítottam meg majd a törött pohár felé vettem az irányt és egy újságra próbáltam azt söpörni.
-Te se nézel ki jobban -Ült fel lassan az ágyba bár ez is nagy fájdalommal járt.-Oda adnád az ironom?-Persze -Álltam fel majd keresni kezdtem a pici toll szerű tárgyat.
-Ott van benn az asztalom fiókjába egy halom papír és fegyver alatt -Segített ki.
Odaléptem az asztalához amin egy csomó papír,dosszié feküdt azokon kívül pedig egy bekeretezett kép is volt.Zack és ő van rajta kb.10 évesek lehetek mikor a fotó készült.Visszatettem az asztalra és nagy nehezen kirángattam a fiókot eltoltam néhány lapot és kivettem a pici kék iront.
-Tessék -Nyújtottam felé és leültem az ágya szélére.
-Kösz -Vette el és egy gyógyító rúnát kezdett rajzolni az alkarjára.
-Hányat használtál már?-Kérdeztem komolyan a karját nézve.
-Tizennyolcat -Monda egy kis szünet után nekem pedig elkerekedtek a szemeim.
-Egy éjszaka alatt?-Hüledeztem.
-Tudom hogy sok meg minden de szükségem van rá -Nézett a szemembe.Elkaptam a tekintetem és az ajtót kezdtem vizsgálni.
-Minek?-Hangom meglepő módon szomorkás volt,tudtam hogy ezzel akár a saját életével játszik és ezzel ő is tisztába volt.
-Azazel nem fogja feladni és meg akarom védeni a többieket -Felelte majd maga mellé helyezte az iront.
-De ha meghalsz úgy se fogsz vigyázni rájuk -Még mindig nem nézem rá egyszerűen hülyének tartottam hogy a saját életét kockáztatná csak hogy ott lehessen a többi árnyvadásszal vagy csak féltettem.
-De legalább megpróbáltam -Rántotta mag a vállát és egy másik pohárhoz nyúlt.
-Megérné?-Nézem felé.
-Fogalmam sincs -Rázta a fejét.Egyre inkább éreztem hogy ki akarnak törni a könnyeim.Nem hagyhatom hogy több iratze-t használjon és ha még össze is veszünk akkor is meg fogom akadályozni ebben.
-Kérem az iront!-Nyújtottam felé a kezem.
-Mi?Minek neked az?-Röhögött ki viszont a pici tárgyat még most se adta oda.
-Csak mert -Adtam neki egy nőies választ és megráztam a vállam.
-És ha nem adom oda?-Vonta fel az egyik szemöldökét.Csak idegesíteni akart és pontosan jól tudta hogy ahhoz mit kell mondania egyszerűen ismert hiába törekedtem arra hogy ez ne történjen meg.
-Akkor...elveszem -Bólintottam egy aprót és a tekintetemmel a kék iront kerestem.Sajnos Jason gyorsabb így hamarabb tudott reagálni és az iront bedugta a párna alá.
-Kérd szépen!-Arcán egy hatalmas önelégült vigyor terült el.Megforgattam a szememet a karjaimat pedig összefontam a mellem előtt.
-Nem viccelek,add ide!-Néztem rá haragos tekintettel.
-Mégis miért olyan fontos neked az az iron?-Döntötte oldalra a fejét,tekintetét pedig az enyémbe fúrta.
-Mert -Nem akartam neki elmondani hogy valójában nagyon féltem és nem szeretném ha kárt tenne magába.
Egy ideig csak bámultuk egymást majd egy hirtelen gondolat jutott eszembe és az ágy másik felébe vetődtem majd kikaptam a párna alól az iront ekkor megingott az egyensúlyom és a földön kötöttem ki.Jason röhögni kezdett majd kikapta a kezemből az iront.A lábam amire ráestem sajogni kezdett ezért leültem mellé és a kezeimet kezdtem vizsgálni amiről lehúztam a bőrt.
-Ez nem volt szép.Még csak fel sem segítettél!-Néztem rá.
-Kinéznéd belőlem?-Vonta fel az egyik szemöldökét és kíváncsian mért végig.Hosszas gondolkozás után nemlegesen rázni kezdetem a fejem.
-Na látod -Szólalt meg majd megigazította a párnáját.
-Annyira bunkó tudsz lenni.
-És te pont ez miatt szeretsz -Terült szét az arcán egy pimasz mosoly.
-Túl nagy szavakat használsz -Röhögtem ki.
-Tagadod -Próbált megint felhúzni csakhogy nem adtam magam olyan könnyen.
-Te pedig hiába is próbálnád túlságosan is átlátható és kiszámítható vagy -Fontam össze a karomat és kíváncsian vártam a reakcióját.
-Biztos vagy te ebben?-Arcán egy féloldalas mosoly terült szét szemöldökét pedig kíváncsian felvonta.
-Aha -Bólintottam.
Egyik kezével átkarolta a derekamat és oda rántott maga mellé.Még mielőtt tiltakozhattam volna ajkát az enyémre tapasztotta.Gondolkozás nélkül csókoltam vissza zúgott a fejem és semmit nem értettem,viszont nem is akartam egyszerűen csak kiélveztem a pillanatot amíg lehetett.Kezemmel beletúrtam a hajába.Közelebb húzott magához keze pedig végigsiklott a hátamon amitől kirázott a hideg.Lassan elhúzódott nem olyan messze és a fülembe súgta.
-Ha átlátható is volnék erre tuti nem számítottál.
Az ajtón kopogtak így gyors elhúzódtam mellőle.Teljesen le voltam sokkolva nem tudom hogy miért csinálta.Vajon ő is szeretne?Nem hinném,végül is miért pont engem?Az ajtó nyikorogva kitárult és egy ismeretlen fiú bedugta a fejét.
-De jó hogy mind a ketten itt vagytok -Csillant fel a szeme.-Megtalálták Isabelle házát este megyünk.Ryan arra kér mindenkit hogy készüljenek a legrosszabbra és gyakoroljanak.Tőled pedig külön kérdi hogy vagy már olyan állapotba hogy jöhess.
Ránézetem Jason-re mire összetalálkozott a tekintetünk.Bólintott felém egy aprót majd rávágta hogy igen.
Ha az előbb nem tudtam hogy mit érzem akkor most pláne így éreztem egyszerűen fogalmam nincs mit kellett volna mondanom.Felálltam és kisétáltam az ajtón egészen az edző teremig ott bementem majd magamra zártam a vas ajtót.Lecsúsztam annak mentén és sírni kezdtem,nem tudom miért egyszerűen csak jól esett.

3 megjegyzés: